Hallgasd közben...
Régen történt, bár még mindig fáj. Szörnyű dolgokat mondtam neki, és ő állta a sarat. Szakítottam vele, amit nem kellett volna. Azóta is rendesen el vagyok kenődve, de még is mit csinálhatnék? Nem vagyok a szavak embere, se a tetteké. Még mindig szeretem őt, ám már biztos, hogy ő engem nem. Vajon most is az új barátnőjével van? Biztos vagyok benne.
Ma van nővérem esküvője. Éppen készülődtünk, én voltam az egyik koszorús lány, aki fogadta a vendégeket, mikor megjelent YoungBae. Felfelé igyekezett a lépcsőn, mikor meglátott engem.
- Szia...! - köszönt. Mosolygott is, ám nem értettem meg miért. Közben rájöttem, hogy nem nekem jött a meleg fogadtatás, hanem a vőlegényleg, aki YoungBae bátyja.
- Helló! - fogtak kezet.
- Mizujs? Izgulsz, mi?
- Mint állat! És te?
- Hát...ami azt illeti...- rám nézett, ugyan is az ajtóban álltak meg. - ...valamennyire, igen.
- Gyere beljebb! - karolta át vállát, majd a nagyterembe vezette. Szomorú tekintettel figyeltem, ahogy elmegy előttem.
- Yoon! - rontott be barátnőm.
- Mi az?!
- Mindjárt itt lesz a vőlegény családja! - azzal ahogy ezt kimondta, már meg is jelent az apukat.Min mellém állt.
- Üdvözöljük önt és kedves családját! - hajoltunk meg illedelmesen.
- Óh, Yoon...nem gondoltuk, hogy te is itt leszel. - szólalt meg az anyuka. Nem nagyon szeret engem. Már akkor sem, mikor YoungBae hazavitt bemutatni a szüleinek. - Miért vagy itt?
- É..én Yoo Bin-nek vagyok a huga...- magyarázkodtam.
- És téged kért meg, hogy legyél az egyik koszorús lány?
- I..igen...
- Szia, anya! - jelent meg MinHyuk ( a vőlegény), YoungBae-val az oldalán. Megölelte, megpuszilta anyja arcát.
- Mond csak, fiam!
- Igen, anya?
- Ő mit keres itt? - mutatott rám.
- Na, de anya! Kérlek, ő Yoo Bin huga! Még jó, hogy itt van.- míg az anyja szívózott, hogy mi a francot keresek itt, mert hogy összetörtem a legkisebb fia szívét, addig én volt szerelmem arcát bámultam.
- Yoon! - hallottam meg anyám hangját.
- Anya! - rohantam hozzá, és öleltem meg.
- Óh...ti is itt vagytok...?
- Miért vagytok itt a fiam esküvőjén?
- Azért mert a lányomnak is ma van az esküvője.
Ezt mind csak azért csinálták, mert megbántottam YoungBae Oppat, akin nem is látszik, hogy a szíve darabokba lenne.
- Öhm...Mrs.Ri! Üdvözlöm! - avatkozott közbe MinHyuk. Anyum nagyon szereti őt, csak az anyját nem. Valahogy együtt érzek vele. - Öhm...Yoon! YoungBae! Mi lenne, ha elmennétek Yoo Bin-ért? Addig én itt maradok az anyósommal, és anyámmal.
- Menjünk! - jelentette ki YoungBae.
- De...- szóltam volna közbe, mikor elkapta karom és magával rántott.
- Gyere már, mert anyám szét szed, ha itt maradsz! - suttogta. Majd beültünk a limuzinba, ami nem kis költség volt, de megérte, szerintem. - Szép! Honnan volt rá pénz? - kérdezte.
- Ne..nem tudom. Anyáék állták az egészet...- próbáltam válaszolni, ám kissé nehezen ment.
Kis idő múlva megszólal. Én csak az ablakon bámulok ki, amint az házak csiga lassúsággal hagynak el.
- Tényleg így gondolod? Hogy ez lenne a helyes kettőnknek?
Nem tudtam mit válaszolni, csak az üveget néztem, közben könnyeim folytak.
- Yoon! Kérlek nézz rám! - fordította maga felé fejem. - Hiányzom egyáltalán neked? Vagy amit a fejemhez vágtál, igazak voltak, és nem akarsz többet látni...?
- Ne...nem tudok mit mondani...
- Engedd meg nekem, hogy jobbá tegyem, kérlek!
- YoungBae...kérlek..ezzel nem könnyíted meg a dolgomat! Próbálj meg elengedni, vagy nem tudom...
Odaértünk a házunkhoz. Azonnal kiszálltam és berohantam nővéremet keresve.
- Yoo Bin! Megjöttünk, gyere! - kiálltottam, mire lesétált a lépcsőn. - Gyönyörű vagy, Unni! - öleltem meg. Közben Ő is belépett.
- Nagyon szép vagy, YooBin! - mosolygott.
- Vele jöttél? - súgta a fülembe. - Nem szedted szét a kocsiban? - nevetett. - Te sírtál? - fogta kezei közé arcomat.
- Kérlek, hagyjuk! Hol van öcsi?
- Még fent. Nem tudom mit csinál ilyen sokáig.
- Fent van JiSong is? - kérdezte YoungBae . Nővérem bólintott, mire én elindultam felfelé.
- Öcsi...- kopogtam be az ajtón. Éppen a ruhájával bajúdott, a kislány pedig a földön ült, felöltözve és játszott. - Hehe, na gyere segítek! - leguggoltam hozzá, majd begomboltam az ingjét. - Ígyni! Kész is vagyunk! - mosolyogtam. - JiSong, drágám, gyere indulunk! - felvettem öcsit a karomba, majd megfogtam a kislány kezét és elindultunk lefelé. Lépcső alján vártak minket.
- Indulhatunk? - kérdezte nővérem.
- Igen, persze!
- Bátyus! - ugyrott a karjaiba.
Visszaértünk az esküvőre. Mikor elkezdődött volna, addigra Taemin összeesett a nagy melegben. Pedig vele vonultam volna be.
- Ne, ne, ne, ne! Ez nem igaz! - állították fel a fiúk, miközben én szentségeltem. - Most akkor egyedül menjek be?
- Nyem! - szólalt meg JiSong, aki YoungBae kezét fogta. - Oppával menj be! Úgy is..- ekkor volt szerelmem közbe szólt.
- JiSong...az már régen volt. Most már mind a ketten meggondoltuk magunkat.
- Igazsa vany! - állt ki a kislány mellett öcsém.
- Mondjuk, ha a két kicsi együtt mennének be, te pedig YoungBae-val, akkor senki sem maradna páratlanul. - mondta barátnőm kísérője.
- De...
- Yoon! Semmi de! - kiálltott rám Min.
- Értettem...- hajtottam le a fejem.
Félóra múlva elkezdhettük végre a ceremóiát.
- Ideges vagy? - súgta.
- Hogy veled kell bemennem? Amiatt nem, csak, hogy nem tudtak senki mást berakni...- eröltettem meg kissé hangom.
- Mit képzelsz te?! Kihasználod a fiam, aztán eldobod, most meg loholtatod magad után, mint a kiskedvencedett?! - üvöltött kint az udvaron. Előtte álltam, lehajtott fejjel, szégyenkezve. Közbe megjelent MinHyuk.
- Anya kérlek! Taemin elszédült, azért állt be a helyére az öcsém! - próbált kimenteni.
- Tényleg? Ez esetben....figyellek! - majd elment.
- Jól vagy, Yoon? - aggódott.
- Igen, köszönöm, de nem mindig menthetsz ki, mikor a nővérem anyósa nekem támad. Nem is kellen itt lennem.
- De igen! A nővéred számított rád, és itt is voltál! Na és most gyere be, együnk! - nevetett, majd átkarolta vállam és bementünk. Leültem a nagy család asztalához. Szokásosan volt, aki szólt pár szót az újdonsült házaspárról. Majd YoungBae következett, aki egy dalt írt a nagy eseményre. Leült a zongora mögé, ujjait a billentyűzetre helyezte, majd lenyomta azokat. Torkából felszakad az énekszó, ami számomra csak még vonzóbbá tette őt, bármennyire is sajgott a szívem. Meglátta szemeimben a hevesen dobogó szívemet, mire abbahagyta és kiment. Mindenki kikerekedett szemekkel és kérdőjellel a fejükben nézett egymásra, hogy mi volt ez. Kiszaladtam utána.
-YoungBae! - kiáltottam utána.
- Mi az?!
- Várj...
- Mire?! Arra, hogy elmond nekem, hogy mekkora egy szemét vagyok?! Hogy sokkal jobbat érdemlek nálad?! Hogy jobb így?!
-YoungBae ...kérlek ne üvöltözz...!
Erre mindenki kilépett az udvarra.
- Hát akkor mit tegyek?! - jött közelebb. - Te hozod ezt ki belőlem...! - súgta, közben hajamba túrt.
- Csókolj meg...kérlek...- abban a pillanatban ajkait enyémhez nyomta. Párnái mintha felhők símúltak volna hozzám. - Sajnálom...- motyogtam ajkaiba.
- Soha többet ne kérd, hogy próbáljalak meg elengedni...- karolta át derekam, majd közelebb húzott magához.
- Soha...- öleltem szorosabban. Ajkaink úgy nyomódtak össze, akár egy kisfiú a hatalmas nyalókához.
- Szeretlek, hiányoztál!
- Te is nekem! Szeretlek Oppa!
***
Hamarabb eljöttünk egy kicsit szerelmemmel. Közben haza vittük az álmos kis lurkókat. Mivel YoungBae már egyedül él, elmentünk hozzá. Ahogy beléptünk a házba ismerős illat csapta meg orrom, amelyet már rég. Levettem magassarkúm. Öröm volt tőle megszabadulni, hisz egész nap abba voltam, és már kicsit nyomni kezdte lábam.
- Yooni...gyere ide! - hívott a konyhába.
- Igen? - mentem utána. Mire letámadta ajkaim. Neki nyomott a pultnak, oldalamat simogadta. - Ezt most miért kapom? - tettem vállaira kezeim, hogy eltólhassam magamtól.
- Amiért már ki vagyok éhezve rád...! - nyomódott neki nyakamnak. Derekamra csúsztatta kezeit, majd felrakott a konyhapultnak. Nyakam készetetése közben levettem felsőjét, amit nehezen, de engedett. Végig simítottam felsőtestén. - Most én jövök...-puszilt nyakamba, majd felsőm alatt hasamat kezdte simogatni. - Menjünk fel...kényelmesebb... súgta fülembe.
- Oppa...- szakadtam el tőle. - ...tudod...én...
- Tudom...Ne félj...óvatos leszek, drágám...- csókolt nyakamba. Kigombolta nadrágom. Lehúzása közben leguggolt, majd kiléptetett belőle. Combomra fogott, majd megpuszilta.
- Hah...- sóhajtottam. Kibújtatott bugyimból is, majd felállt. Kissé látszódó borostája csiklandozta hasamat, mikor tartott felfelé. Kikapcsolta melltartómat is, mire eltakartam magam.
- Ne aggódj...gyönyörű vagy...- puszilt meg, miből hosszas csók lett. Nadrágjával bűvészkedtem, mikor rásegített, és gyorsan lekapkodta magáról a felesleges ruhadarabokat. Teljesen mesztelenül álltunk egymás előtt, mire hirtelen újra felkapott, majd az ágyra fektetett. Hasamra helyezett puszikat. Köldökömbe csókolt, majd visszafelé indult. Melleimre tapadt. Egyik kezével maszírozta, a másikkal oldalamat simogadta, miközben bimbómat szívta, nyalogadta. A jóérzéstől felsóhajtottam. Sarkaira ült, majd széttárta lábaimat, mire kezemimmel takarásba raktam érzékenyebbik pontomat. Rám nézett, elmosolyodott, majd belső combjaimhoz nyomta párnáit. Borostája ismét végig csiklandozta combjaimat, miközben végig csókolt rajtuk. Majd ismét nyakamat kezdte kényeszetni. - Nem bántalak...- vezette le kezeit enyémre. - Kérlek, engedd...- ekkor beadtam a derekam, és hagytam, hogy a kezem felrakta hasamra. Tenyerét rárakta nőiességemre, ami olyan forró volt, hogy szint perzselte ajkaimat. Lassan simogatni kezdte fel-le, mire kicsikart belőlem egy sóhajt.
- Mh...- élvezkedtem tenyere alatt.
- Tetszik? - kuncogott. - Akkor várd ki most mi jön...
Finoman benyomta egyik ujját, mire kisebb sikoly jött fel belőlem. Lassan mozgatni kezdte, ami még az elején fájt, de közeledve csúcs felé, egyre többet jött ki a számon, hogy:
- Mégh...Ne hagyd abbah...hm...
- Ennyire élvezed?
Pár perc múlva úgy húztam magamhoz, mint aki meg akarná ölni.
- Oppah...érezni akarlak! Mosth...! - parancsoltam rá.
- Igen is, baby! - helyezkedett el lábaim között. - Ez egy kicsit fájni fog, de ígérem nem sokáig...!
Párszor végig húzta ágaskodó tagját nyílásom, majd lassan, centinként belém tolta magát.
- Áh...! - kiálltottam fel. Újra és újra folyamatosan csak csókolt, ahol ért. Lassan mozgott bennem. Azt hittem megőrülök. Szememből könnycseppek hulltak. YoungBae lecsókolta azokat.
- Nagyon fáj, szerelmem? - aggódott.
- Ne-hem...kérlek ne hagyd abba...- könyörögtem. Óvatosan mozgott tovább, bár így is minden hangosabb nyögésemnél megállt egy kicsit. Majd, ahogy egyre többször lökte magát belém, egyre jobban kezdtem élvezni. Átkaroltam kezeimmel nyakát, lábaimmal pedig derekát. Így kicsit feljebb tudtam emelni csípőm, hogy jobban elmélyedjen bennem.
***
- Mindjárt visszafekszem hozzád. Csak ezt először el kell intéznem. - mutatott telefonjára, majd visszarakja füléhez. Pár szót beszél azzal az emberrel, majd lerakja. Sóhajt egyet, majd kezei közé helyezi fejét.
- Baj van? - ültem fel, majd végig simítottam a karcolás nyomokon- amiket az este műveltem -, mire felfigyelt. Átkaroltam, fejemet a vállára helyeztem.
- Nincs, semmi. Csak...anyám...Azt mondta, hogy ha veled vagyok soha többet nem szeretne látni...
- Sajnálom...
- Nem a te hibád, kicsim! - fordult meg. Ölébe ültetett, majd nyakamba fúrta arcát. Fejét simogadtam, majd adtam rá egy puszit.
- Szeretlek...mondtam már?
