Jimin "...egy újabb szülinapi bulit rendezett nekem....?"

Park Jimin

Ri Yoon Sun

Jeon JungKook

- Haladj! Mindjárt odaérek! - szólt a telefonba Jimin.
- Rendben! Lassan készen vagyok! Nyugodj már le!
 Kuncogott a telefonba, majd letette. Fél óra múlva a házunk előtt állt meg egy kocsi, belőle pedig Jimin szállt ki.
- Végre! - nyitottam ajtót.
- Mi az?
- Semmi, csak már annyit vártam, hogy gyalog már kétszer odaérhettem volna.
- Nem, hogy inkább örülnél, hogy elviszlek.
- Azért, mert a báttyám mondta. Jimin...Már megint egyt újabb szülinapi bulit rendezett nekem a báttyám?
- Igen...megint. - mosolygott.
 Beültünk a kocsiba és elindultunk. Csendben bámultam ki az ablakon, míg szólt a zene a rádióból.

- Egyébként...Nagyon szép vagy...
 Magamhoz képest furcsa, ahogy most felöltöztem. Egy rövid térdig érő lenge szoknyát, ami alá rövid nadrágot, egy fehér ujjatlan pólót, és szandált vettem fel.
- Oppa, ne bókolj! - kuncogtam. - De köszönöm szépen! Neked is nagyon jól áll ez az ing.
- Kösz!
 Szemem sarkából figyelve Őt láttam, ahogy többször is végigmért. Később hirtelen valami puha besimít szoknyám alá. Odanézek, mire látom nagy keze combomat simogatja.
- Öhm...Ji...Jimin Oppa...
- Nyugi Picilány. Felkészítelek, arra ami várni fog.
- Még is miről beszélsz?! - ijedtem meg.
- Suga sok kanos haverjai, akiket még nem ismersz.
 Mikor megérkeztünk és kiszáltunk a kocsiból a házból semmi fény nem szűrődött ki. De, amint benyitunk, hirtelen feloldódik a villany, és mindenki előugorva üvölt Boldog Szülinapot. Belülről nem igazán lepődtem meg, kivülről nem akartam megbántani báttyámat. Nem is az a baj, hogy bulit rendez, de miután eszünk már unalmas. Mindenki beszél mindenkivel, csak én szoktam unatkozni egyedül a ház udvarán. Nem bírom a nagy tömeget, valahogy nem illek oda.
  Most is ez történt. Kiültem az udvarra, kezemben az üdítővel, a bent szóló zenét hallgatva.
- Szia! Hát te? - hallottam meg JungKook hangját. Leült mellém a padra. - A szülinapos miért nem bulizik?
- Legalább egy valaki észre vett.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy miután ettünk mindenki ment a dolgára. Bulizni akarok, de így nem tudok.
- Ugyan már! Gyere! Jimin tudod mióta keres? Táncolni akar veled, te meg kaja után hirtelen felszívódsz.
- Jimin táncolni akar velem?
- Ühüm! Egész héten rohangált, hogy meg vegye neked az ajándékot.
- Komolyan? - nevettem.
- JungKook...- szólt egy lány hangja. - Bejössz...?
- Persze. Gyere te is Yooni! - karolt fel. - Jimin hyung! - kiálltott a pultnál álló fiúnak. Ő, amit észre vett minket egyből elköszönt egy lánytól, akivel beszélgetett, majd odasietett hozzánk. - Egy csajt lepasszolok neked...- lökött a karjaiba. -...egyet pedig viszek táncolni. - indultak el, majd tüntek el a táncoló tömegben. Kissé idegesen nézek fel Jimin Oppa szemeibe, hisz eszembe jutott, ami a kocsiban történt.
- Hová tüntél?
- Nem bírom nagyon a nagy tömeget. - súgtam fülébe, hisz a hangos zene miatt a saját lélegzetemet sem hallottam. De nem baj, zenét hangosan is kell hallgatni.
- Értem! Van kedved táncolni...velem?
- Persze, menjünk! - mosolyogtam. Letette üdítőmet, majd kézen fogva berángatott. Chris Brown - Fine China száma szólt. Táncolni kezdtük, ezzel egy időben éreztem, hogy kezdek feloldódni. Érzem, ahogy átjár az zene.
  Hátam mögött megjelentek báttyámék, így már együtt mozogtunk a zenére.
- Ah, fáj a lábam! - ültem le, majd levettem cipőmet. Jimin leült mellém.
- Öhm...Yoon...Ez a tiéd! - adott a kezembe egy kis dobozt.
- De aranyos vagy! - mondtam, majd kibontottam. Egy ezüst nyaklánc és egy karkötő volt benne. - Istenem Jimin..- emeltem ki a nyakláncot. - Ez gyönyörű...De még is honnan tudtad, hogy ilyet szeretnék?
- Ismerek már Picilány. Add ide, fel rakom. - vette ki kezemből. Nyakamat már díszítette a nyaklánc, kezemet pedig a szintén ezüst karkötő.
- Köszönöm szépen Oppa! - borultam nyakába. Ő visszaölelt.
- Gyere velem...- fogott ismét kézen. Majd húzott magával ki a kocsijáig.
- De...de még is hová akarsz vinni?
- Csh..! Csak ülj be...! - nyitja ki nekem az ajtót.

- Jimin! Én ide jöttem, és nem megyek el veled! - torpantam meg. - Miért akarod, hogy veled menjek, mikor ez a sok ember engem jött ünnepelni? Pont én menjek el? - erre kezei közé fogta arcom, majd finoman ajkait enyémre helyezte. Soha nem éreztem még ilyet. A szívem kezdett hevesen verni, végtagjaim remegnek. Ajkaimon egy olyan fiú csüng, aki ezzel a mozdulattal árult el nekem mindent.
- Ezért szeretném, hogy velem gyere...- simogatta hüvelykujjával arcom. - Csak gyere velem...- zihálta.
- Miért csinálod ezt...?
 Beültetett a kocsiba, majd beszállt ő is. Beindítva a motort elmentünk. Késő már visszanézni. Pár perc kocsikázás után megérkeztünk házához. Ismét combomra simított, amitől megremegtem.
  Bementünk a házba. Amint levettem cipőmet, ajkaimra tapadt ismét. Nagy kezeit derekamra szorította. Kirázott a hideg, párnái lassú mozgásától. Hirtelen neki lökött a falnak. Átkaroltam nyakát.
- Menjünk felh...- lihegte nyakamba csókolva. Aprót bólintottam mélyen szemébe nézve, mire felkapott. Egy pillanatra még falhoz nyomott, kezei biztosan meg tudjanak tartani fenekem alatt, majd felvitt. Nehezen, de benyitott szobályába. Érztem illatát a levegőben, ami kissé megijesztett. Lerakott az ágyra. Felültem, és szoknyámat kezdtem igazgatni. Levette felsőjét, majd hozzám símúlt, ezzel elfektetve az ágyon. Újra ajkaimat vette célpontba. Oldalamra markolt.
- Jiminh...- sóhajtottam fel. Nyakamat kezdte csókolni. Hajába túrtam a kellemes érzés miatt.
- Csak engedd át magad nekem Picilány...engedd, hogy Oppa kényesztessen...- mászott le rólam, ezzel oldalamra feküdve.
 Egy sóhajjal dőltem hátra. Kuncogva felhúzta egy kicsit hasamon a pólóm, majd rásimította kezét. Gyomrom megrándult, fejem elfordítottam. Nyálas csókokkal lepte el hasam. Óvatosan levette felsőmet. Szemeimet még mindig összeszorítva, nyöszörgve hagyom, ahogy picit puszikkal haladjon felfelé melleim között.
- Ha akarod, akkor nem csinálom tovább...- súgta fülembe. - Látom, hogy nem tetszik. De ha tényleg azt akarod, hogy hagyjam abba még most szólj...később már nem tudsz leállítani...
 Gyengéd hangja ismét gyomorgörcsöt okozott.
- Csak mondd ki..."Oppa folytasdh..." Kérlek...mondd ki...
 Tudom mit akar, és érzem, hogy lassan azon kapom magam, hogy kívánom Őt. Kis hezitálás után kimondtam, amit szívem kívánt.
- Oppa...ne folytasd...
 Rám emelte tekintetét, mélyen szemembe nézett. Szomorúságot láttam bennük.
- Értem...- állt volna fel, mikor elkapom kezét, visszarántom és fölé mászva derekára ültem.
- Én akarom folytatni...- hajoltam le, majd csókoltam ajkaira. Meglepődve, de visszacsókolt. Karjaival körbezárta derekam. Lassú csókokkal ajándékoztam puha bőrét. Jobb kezével simogatta hátam, ballal pedig erősen belemarkolt fenekembe. Tenyerem végig simít hasán. Majd fel vállaira, ahogy ajkaim is visszataláltak párnáira. Mire hirtelen megfordulunk, és ismét ő van fölül.
- Nem engedhetem, hogy te kényesztess engem. Nem nekem van szülinapom, drága. - simított le combomon, ahogy mellkasamat öntötte el puha puszijaival.
- Jiminh...- dúrtam bele hajába. Lassan hátam alá nyúlt, hogy kikapcsolja melleimet takaró anyagot. Ledobta az ágy mellé. Próbáltam nem a szemébe nézni, de mikor rámarkolt kénytelen voltam felnyögni, ennek hatására pedig barna íriszeibe nézni. Szemei mosolyogtak, és ekkor ismertem meg Jimin nyelvét először. Melleim között felnyalt nyakamig. Kezeivel ügyeskedve lehúzta rólam rövid nadrágom. Belső combomra simított, mely miatt egyből libabőrös lettem. Egyre érzékenyebb érzés kerülgetett, ahogy nőiességemhez közeledett tenyere. Ez alatt végig szemembe nézett, figyelte reakcióimat. Lassan rásimít legérzékenyebb pontomra. Vállaira markoltam, ő pedig csak kuncogva csókolt ajkaimra. Fel-le kezdett rajta mozogni. - Jiminhh hm...- remegtem.
- Tetszik baby...? - csókolt nyakamra. Feltérdelt és lehúzta rólam bugyimat. Hüvelykujjával kör-körösen simogatta csiklóm.
- Ah...hm... - jött ki ajkaim közül. Erősebben markoltam vállait ő pedig ismét csak kuncogott rajtam.
- Várd ki mi jön most...- mélyesztette ujjait belém. Fejem hátra vetettem a feszítő érzés miatt.
- Oppah...- vájtam körmeimet hátába.
- Sh...Sh...- csókolgatott. Lassan mozgatni kezdte. Egyre hangosabban ziháltam, nyögtem nevét. - Itt vagyok, Baby...nyugi...

 Éreztem, ahogy elkezdtem felforrósodni, ahogy szívem egyre hevesebben vert.
- Jó érzés, igaz baby...? - puszilt kipirult arcomra. - Érzem, hogy élvezed...hm...- harapott nyakamba.
- Mégh, Oppa, mégh...- nyögtem. Megpuszilta homlokom, majd felállt, levette nadrágját és boxerét, így elém tárult teljes meztelen teste, finoman kidolgozott vonalai, tökéletes bőre.
 Visszanehezkedett rám, majd gyengéden csókolni kezdett. Kezeivel óvatosan felvonja lábaimat felkaljára.
- Yooni...még mielőtt megtörténik, szeretnék kérdezni valamit...
  Óh istenem...
- Kicsim...Picilány, szűz vagy még? - mosolyogva nézett mélye szemeimbe.
Basszus...erről teljesen megfeletkeztem. Ha azt mondom, hogy igen, lehet kinevet, de ha azt mondom, hogy már nem, akkor hihetetlen, őrült tempót kezd diktálni, ami miatt nekem nem fog élvezetes lenni. 
- I...igen...- fordítottam ismét el fejem. Ő visszahúzta és finoman csókolni kezdett.
- Óvatos leszek, megígérem...
 Lassan fel le húzta nőiességemen már merev férfiasságát. Tudtam mi jön, még sem voltam teljesen felkészülve rá. Ajkaimat ismét letámadva, lökte belém magát. A fájó érzéstől vállaiba vájtam körmeim. Óvatosan még beljebb lökte, végül teljesen bennem volt. Egyszerre fájó és édes érzés kerített hatalmába.
- Jiminh...- karoltam át nyakát.
- Mindjárt jobb lesz, esküszöm...
 Mikor kicsit megszoktam méretét, löktem egyet csípőmmel, ezzel jelezve mozoghat. Ő eleget tett szótlan kérésemnek. Lassan, éppenhogy csak meglökte egy picit. Később már nagyobb vonalakban mozgott, bár így is minden hangosabb nyögésemnél megállt egy kicsit. Vigyázott rám.
 Kezeimet felfogta fejem fölé, ezzel lábaimat leengedve az ágyra. Íriszei enyémet nézték, ajkaim közé lihegett, ahogy egyik pillanatról a másikra gyorsabb tempót kezdett diktálni.
- Jimin...Ah...! Ne hagyd abba...! - könyörögtem neki. Kicsit erősebb lökéseket adott le, melyeknek hatására hátába mélyesztettem körmeim és végigkaristoltam rajta. Felszisszent, majd nyakamba harapott. Érzem, ahogy szinte már véresre kaparom Jimin hátát, ám ez még sem érdekelte őt. Csak hajtott a csúcs felé.


 Másnap reggel arra ébredtem, hogy Jimin egyik keze derekamon, másik feje alatt. Buksia alatt az én tenyerem, amiben mosolyogva aludt. Édes... 
 Másik kezemmel megsimítottam pofiját, mire mocorogni kezdett.
- Hm...- morgott. - Picim ébren vagy...? - kérdezte, szemeit ki sem nyitva.
- Ühüm...- válaszoltam.
- Aludj még egy picit Oppa kedvéért...- húzott volna közelebb, de nem engedtem.
- Már nem tudok Jimin. 

 Kezét átvezette fenekemre, majd belemarkolt. Megfordultam és felültem az ágyon. Kinyújtózkodtam, majd felhúztam az ágy mellett talált bugyimat és melltartómat. Az ő fehér pólóját, amit szintén az ágy melletti fotelben találtam meg. Majd felálltam és elindultam ki a mosdóba. Megmosakodtam. Kissé fájlaltam nőiességemet, alig bírtam menni, még is mosoly ült az arcomon, boldog voltam. Amint bementem, ő már nagyban hátán fekve nézte a tv-t. Rám nézett és elmosolyodott.
- Imádom az összeérő combjaidat, mondtam már?
- Heh, köszi! - nevettem.
- Gyere, búj már ide hozzám...! - invitált vissza. Bemásztam mellé, mellkasára feküdve néztük együtt tovább a tv-t. Kezét oldalamra rakta, másikat pedig mellkasán pihenő mancsomra.
- Nagyon szeretlek, tudod Picilány? 
- Imádom mikor így hívsz...- bújtam hozzá még jobban. Ő erre csak kuncogott.
- Szeretlek, nagyon...- puszilta meg fejem.
- Én is téged Oppa...
- Köszönöm, hogy én vehettem el az ártatlanságod, kicsim...- erre felé fordultam.
- Köszönöm, hogy bearanyoztad az unalmas szülinapomat... - csókoltam meg, mire magához ölelt. - Nagyon szeretlek...